IN MEMORIAM NÉMETH JÁNOS

"Az élet vereséget szenved a haláltól, de az emlékezés megnyeri csatáját a semmi ellen."
 (T. Todorov)
 
Tisztelettel és fájdalommal búcsúzunk iskolánk nyugalmazott tanárától, Németh János gyémántdiplomás pedagógustól, aki 2020. december 23-án, életének 84. évében, váratlanul eltávozott közülünk.
 
Búcsúzunk a Tanártól, aki a pedagógus hivatás tudományával felvértezve nevelte és oktatta diákjait, aki a szakma minden fortélyát ismerve nyerte meg tanítványait a testnevelés és a sport ügyének, s a földrajz tudományának, akinek következetessége közvetlenséggel, szigora humánummal párosulva valódi tekintélyt és tiszteletet vívott ki a gyermekek, szülők és kollégák körében.
 
A Kőszegi Tanítóképző Intézetben érettségizett 1955-ben. Gyakorló évét Egyházashollóson töltötte. Általános iskolai tanítói oklevelét 1956-ban kapta meg. 1972-ben a Pécsi Tanárképző Főiskolán földrajz - testnevelés szakos tanári oklevelet szerzett. Tanított Sárváron, Csákánydoroszlón és évtizedeken át Rum községben. 1997-ben vonult nyugdíjba a Rumi Általános Iskolából.
 
Tanárként, igazgatóhelyettesként, csapatvezetőként, osztályfőnökként, tanfelügyelőként, közösségi és sportvezetőként is rendkívüli rátermettséggel, szervezőkészséggel végezte munkáját. Rengeteg iskolás tanulót juttatott el magyarországi és külföldi táborokba, felejthetetlen nyári élményekhez juttatva őket. Diákjaival számos kiemelkedő sportsikert ért el. Irányításával a rumi kisiskola nagypályás labdarúgó csapata országos úttörőolimpiai döntőt játszhatott.
 
Felejthetetlen színfoltja volt a rumi iskolának. Volt tanítványai, kollégái, a szülők szeretettel és tisztelettel emlékeznek rá. Kiváló tanárként munkáját szaktudás, emberismeret, emberség és humor jellemezte. Diákjai között mindig felismerte a tehetségeket, s eredményesen készítette fel őket a versenyekre. Osztályfőnökként második apjuk volt a gyerekeknek, minden problémájukat a sajátjának érezte, kiállt mellettük, nevelte őket, felvállalva a konfliktusokat, ami a kamasz kor természetes velejárója.
 
Az iskola motorja volt, szervezte, rendezte az iskolai rendezvényeket, a gyerekek iskolai szabadidős tevékenységét. Tornaünnepélyei, az általa szervezett, vezetett kirándulások, táborozások kitörölhetetlen emléként élnek mindannyiunkban. Sokat tett az iskola fejlődéséért, a kultúrház tornateremmé alakított nagyterme, a bitumenes pálya megépítése is az ő megalkuvást nem ismerő tenni akarását dicséri. Lelkesen szervezte a kirándulásokat, táborokat, tantestületi összejöveteleket.
 
Nemcsak a diáksport, de igazi testnevelőként a község sportéletében is jelentős szerepet játszott. Irányítása alatt a sportegyesület kilenc szakosztályában sportolhattak a fiatalok. Kiemelkedő egyénisége volt a településünk közösségi életének is. Az általa szervezett színjátszókör előadásait az idősebb korosztály máig emlegeti.  
 
Élete nem telt problémák nélkül, de erős akarattal, kitartással minden nehézség után talpra állt, a tanítás, a munka új erővel töltötte fel. Egész életében imádott családjáért, tanítványaiért, az iskoláért, a községért, barátaiért tevékenykedett, munkabírásával, szorgalmával, hitével példát mutatott.
 
A halál mindig megrémiszt, mert visszahozhatatlanná válik az, ami elmúlik. Megpróbálni elfogadni a másik halálát, annyit jelent, mint elfogadni egy 'soha viszont nem látást', egy hang és barátság megszűntét, belenyugodni a jövő szétfoszlásába, az örökös és végleges hiányba.
 
A halál mindig megrémiszt, de tudom, hogy a veled töltött idő sorsszerű volt. Örülök, hogy részesei lehettünk az életednek, köszönöm, hogy tanulhattunk tőled.
A halál mindig megrémiszt, de él bennem a tudat, hogy mindaz, amit tőled kaptunk útravalóul: kitartás, szorgalom, a munka szeretete, a lelkesedés, a tisztelet, a szeretet tovább él bennünk.
 
A halál mindig megrémiszt. De vigasztal a tudat, - ahogy azt A. O. Esther lejegyezte - hogy "a testünk csak egy ruha a lelkünk számára, amit az út végén levetünk, hogy újra könnyűvé váljunk és hazarepülhessünk."
 
Kedves Tanár bácsi! Kedves Jancsi!
 
Juhász Gyula soraival köszönök el:
 
"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek."
 
Legyen könnyű a föld, mely magába fogad, pihenj meg békességben fejfád alatt.
Köszönet az együtt töltött tanévekért, a barátságért! Nagyon fogsz hiányozni!
 
Nyugodj békében!
 
Kraft Béla László
Előző oldal: Munkaterv  Következő oldal: Közzétételi lista